„Három hegyhát összeér, két folyó, versengve a völgybe ér. Ott élek én, én a szerencsés, a legendás völgy mélyén. Tündérszáj jár szájról-szájra, a boszorkány sem ritka. Tiéd lesz most minden. Egy csokorba kötve, hogy add szájról-szájra, része légy a legendáknak.” írja Lengyelné Csondor Katalin a Szülőföldem 2015-ben megjelent kötetében, amelyben Szécsisziget ősi történeteit meséli el úgy, ahogy a nagyszüleitől, szüleitől hallotta.